Gondolatok az aktfényképezésről XII.
Fotó Art – Aktfotózás
Szabó Béla: Gondolatok az aktfényképezésről XII.
2005. 04.
Az elmúlt időszakban igyekeztem ötleteket, megoldási javaslatokat adni a fotográfia útjára csak most lépők és eme ösvényen már régóta haladók számára. Remélem, hogy gondolataimból kiviláglott: előbb a fejben szülessen meg a kép és csak ezt követően nyomjuk meg az exponáló gombot.
A felvétel elkészítésekor a fotográfus alapanyagot készít. A végső képi megfogalmazás létrehozásához számos újabb lehetőséget biztosít a „sötétkamra”, legyen a fényképezőgép hagyományos vagy a mai nagy sláger: digitális. Úgy vélem, a végső produktum, a létrehozott alkotás szempontjából teljesen mindegy, hogy melyik képrögzítési eljárást alkalmazzuk, a lényeg, a megszületett mű.
Ezt igazolja Seres Géza munkássága, akinek alkotásait régóta ismerem különböző kiállításokról, pályázatokról.
Megfogtak különös hangulatú képei, amelyen a fekete-fehér világ keveredik a szürrealisztikus színek hangulatával. Számára teljesen igaz, a végső kép a sötétkamrában születik –hagyományosan. A negatív valóban csak az alapanyagos jelenti.
Az alkotásairól és az alkotás folyamatáról Seres Géza az alábbiakat vallja:
„Számomra a kép létrehozása egy tudattalan emlékezés folyamata. Az ilyen emlékeimet hagyom a képeimben létrejönni.
Az „álmaim” képpé formáláshoz számomra az egyik legmegfelelőbb technika a fekete-fehér negatív eljárás. A képeim szürrealisztikus hatását egy nem új, hanem a fotográfiában már több, mint száz éve használt eljárás, a szakmai zsargon által pontatlanul az anilin festéknek hívott szerves alapú festékek használatával érem el. Ezzel a technikával készítették a színes technológia elterjedése előtt előtt a kézzel festett fotókat.”
Gyakorlott kézben az anilin festék csodákra volt képes. E sorok írójáról több, mint 35 éve készült ilyen kézzel festett kép, amely a mai napig csodálatos állapotban lóg a szülői ház szobafalán, de léteznek közel 100 éves alkotások is teljes épségben.
Mint Seres Géza elmondta, ő egy nehezebb utat választott. Nem a fekete-fehér képet színezi, festi meg, hanem a negatívot, függetlenül a mérettől. Ugyan úgy használ 6x9 cm-es formátumot, mint a leggyakoribb kisfilmes méretet, nevezzük azt leica-formátumnak, vagy 24x36 mm-es filmméretnek.
Azt vallja, hogy nem kell egy technikát féltékenyen őrizni. Az általa kísérletezett eljárásokat –mivel tanít a debreceni Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Gimnáziumban – bemutatja, megmutatja a diákjainak. Aki tudja, csinálja jobban jelszóval. Soha nem találkozott szolgai másolással.
Ugye igaz, ahányan fényképeznek hagyományos fekete-fehér filmre, annyiféle alkotás születik, pedig a technológia mindig ugyanaz.
Ezért Seres Géza szívesen megosztja tapasztalatait most a Fotó Art olvasóival.
Az eljárás lényege a következő: A megfelelően előhívott fekete-fehér negatívot szerves festékkel –lehet ez ruhafesték, filctoll vagy a már korábban említett, a szakmai zsargon által anilinnak hívott festékekkel – a megfelelő helyen megfestem. Mi a megfelelő hely, a kép mondanivalója mit követel meg, ezt minden fotósnak magának kell eldöntenie. Ezt követően a létrehozott negatívról színes nagyítás készül, amelynek a fekete-fehér tónusait melegre hangolom. Ez ad még egy plusz varázst a képnek.
Nagyon fontos, hogy a kezdeti próbálkozásokat ne a legjobb negatívjain tegye meg senki. Igaz, hogy a festékek szerves oldószerrel, alkohollal, vagy akár jóféle házpálinkával kimoshatók a negatív emulziójából, de nem maradéktalanul. Mindig marad benne festék. Arra is gondolni kell, hogy ezt a negatívot eredeti formájában soha nem tudom már felhasználni. Szerencsés, ha van némi fogalmunk a színtani alapokról, alap és kiegészítő színekről, mivel a megfestett színnek a komplementere fog megjelenni a színes nagyításon.
-A kezdő tanítványaimmal induláskor mindig eljátszatom a következőt: üveges diakeretre fessenek különféle színű festékekkel, helyezzenek bele tollat, levéltöredéket, stb., majd zárják le. Készíttessenek róla színes nagyítást. Nagyon jól gyakorolhatók a színtani alapok megértése, elsajátítható a festés alapjainak fortélyai. A módszer további kiegészítése, amit valaha Lőrinczy György kezdett el, hogy Technokol ragasztót helyezetett a diakeret üvegére. Nagyon izgalmasak a kialakuló buborékok, organikus vonalhálók, pláne színesben. Csodálatos fotógrammokat lehet így létrehozni.
Nagyon fontos a színezéses technikánál, hogy ne Photoshop-szerűen akarjuk használni a festőeszközünket. Ne törekedjünk a kontúrok pontos követésére, hanem hagyni kell a festéket dolgozni. Úgy kell vele bánni, mint egy gyerekkel, felügyelni, pátyolgatni, irányítani, de hagyni a fejlődését, figyelni az életét. Teljesen ráhagyatkozom a kép hangulatára, nem a helyszín emlékét akarom visszaadni, hanem hagyni a tudattalant, hogy dolgozzon. Hassanak a régi emlékek, hozzanak létre új képeket, hangulatokat a tudatalatti réteg mélyéről.
Gyakran alkalmazott technikám, hogy végig fényképezek egy tekercset, majd visszatekerem, és újból befűzöm. Ilyen „preparált” negatívval kezdek neki, mondjuk az akt fényképezésének. Bármilyen meglepő, a vak véletlennél jóval nagyobb gyakorisággal születnek így olyan képek, amelyek számomra is elfogadhatók, mint vizuálisan értelmes formációk. Tapasztalatom szerint nagyon erős tudattalan emlékezés működik ilyenkor, hogy milyen volt az első expozíció. Mintha inkább egy „pszeudovéletlen-szerű hatás” működne. Javaslom, érdemes kipróbálni. Nem kell megijedni, kicsit nyersanyagigényes a műfaj, ám megéri. Bizonyítja az így született alkotások asszociációs gazdagsága.
A színes fénymásoló és a színes lézernyomtató elterjedése tette lehetővé egy régi-új módszer kialakítását. Régóta ismert a grafikában a különféle nyomatok készítése. Ezen az úton indultam. A különféle nemes textúrájú papírokat, például merítettet, az akvarellt, beáztatom nitrohígítóba, majd grafikai présen átnyomom a színes fénymásolóval, lézernyomtatóval elkészített képpel együtt. A nitrohígító segítségével egy színes képtranszfer keletkezik. Nagyon szép textúra születik így az alkotás alatt. Egy printből egy nyomatot lehet így előállítani. Minden egyes kép egyedi és megismételhetetlen. Ez a csodás benne.
Jó kísérletezést mindenkinek!
