Virágok és aktok fotósa
Nészabadság Észak – Alföld
Tóth Dénes: Virágok és aktok fotósa
2000. 04. 25.
A beépített Debrecen keleti részén, egy városszéli vegyesbolt helyiségében rendezte be a műtermét dr. Seres Géza fotográfus. A Berzsenyi utcán túl rögtön ott a „nagy sömmi”, a legelő felett megáll a levegő.
Amúgy újgazdagok lakják a környéket, az amerikai földszintes házakról sugárzik a jómód – és az ízléstelenség. Mindazonáltal a forgalom híján bezárt fűszerüzlet csempézett falai igen alkalmas keretévé váltak a fotóművész szerteágazó tevékenységének: Ott függenek referenciaanyagai; fali naptárak, kiállításokat megjárt műalkotások, aktfelvételek és táncképek.
A kartotékdobozokból először a doktor úr „passziójának” anyagi alapjait megteremtő alkalmazott fotók kerülnek elő. A professzionális reklámokat készítő fényképész eltartja a tárgyak „lelkét” vagy a mozdulatok genezisét kutató, töprengő művész. A katalógusokban finoman komponált tárgyfotók (csapágyak, biotermékek), sajátos külső és belső felvételek (gyárak éttermek, fürdőszobák) és dinamizmust árasztó divatfotók kínálják magukat. A szívritmus-szabályozó gyógyszer imázsát egy öreg debreceni óragyűjtő műhelyében, a padlóburkolatét egy kilenc hónapos, hurkás lábú gyerek lépteiben találja meg.
A megrendelők elképzeléseit kihívásnak fogja föl; ha szükség van rá, hűtőkamrába zárkózik, ha kell helikopterre száll, hogy a valóság viszonylag rideg elemeiből –némi találékonysággal – új összefüggésekre leljen. Ennek a módszernek a leleményes megoldásai időnként túllépik az alkalmazott fotógráfusnak a marketingesek által megszabott kereteit. Egy csomagolóanyagokat előállító cég falinaptárához készült képsorozatból például kiállítás született. A tárlat a Válogatás a természet elemeiből címet viselte, és a város legelegánsabb galériájában mutatták be. Préselt virágok, csigák és kagylók, csontok és kavicsok voltak láthatók a felvételeken különös elrendezésben. A képalkotó elemek összeválogatásában olyan szabadsághoz juthat a fotós, mint a grafikus vagy a festő. Mert beavatkozott a látható valóságba. A tájat nehéz átrendezni, de ha szükségét érzi, homokot szitál, dombot épít, akácot irt –így teremt új valóságot. Képkivágatokat arról, ami rajtunk kívüli, s egyedül rá jellemző. Jeleket hagy, mint a bogár, amint áthalad a homokon.
Hogy ennyire belelát a természetbe, az talán annak köszönhető, hogy kiskamasz koráig falun, Nagylétán nevelkedett. A racionális gondolkodás felé technikai érdeklődése terelte. Tranzisztoros rádiót, villanymotort fabrikált cipőpasztás dobozból, függönykarnisból. Aztán –némi meglepetésre- műszaki főiskolára jelentkezett, az első diplomája: villamos üzemmérnök. Később mégiscsak felülkerekedett a családi indíttatás: elvégezte az orvosi egyetemet is. A mechanikai, majd a biológiai rendszerek után a társadalom-orvostan után fordult a figyelme. Szakvizsgát tett, a rendszerszervezés és a kibernetika tanulmányozása pedig magasabb összefüggéseket tárt fel előtte.
Mint ahogy a művészet is. A fényképezéssel medikus korában kezdett intenzíven foglalkozni. A klinikai fotóklub a hetvenes évek prosperáló köri mozgalmával országos feltűnést keltett eredeti szemléletével. Debrecenben akkoriban egyébként reneszánszát élte a fotózás, népes, új generáció lépett művészi pályára. Seres Gézát 1987-ben vették föl a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. Akkortájt a székelykapuk jelrendszerét kutatta és örökítette meg etnofotóin. Szemantikai tárgyú olvasmányaiban jel és jelentés, a képírás és a képes beszéd lehetőségeit kereste; művészettörténeti szabadegyetemi előadásokon pedig a szerves műveltséggel, a népművészet kulturális üzeneteivel szembesült. Felvidéki és erdélyi házak kapuján, kazettás mennyezetein talált aztán szuggesztív faktúrákat, idő rágta jeleket.
Hanem a nagyobb sikereit aktfotóival aratta. A Kelet-Európában legnevesebb tárlaton, a „Krakkói Vénusz” seregszemléjén 1984-ben nyert díjat. Aktkiállításait szívesen látogatta a nagyérdemű, s a nem éppen szabadságukról híres debreceni lányok és asszonyok –látva képeit- maguktól jelentkeztek nála modellt állni. Rövid ideig ebből is élt: a klinikát otthagyva a nyolcvanas évek végén újságosstandokra kerülő szexlapoknak dolgozott. Ám ízléses felvételeit elsöpörte a piac, pornóhoz pedig nem volt kedve. Visszatért becsületes mesterségéhez, s orvoslátogatóként már viszonylag szabadon élhet szenvedélyének.
Legfrissebb kiállításának a Táncos képek címet adta. Három esztendeje került kapcsolatba a színpadi táncművészet eredeti stílusú és sajátos törekvésű együttesével, a Modern Tánc-Játék Stúdióval. A rokonszenvvel kísért érdeklődésből aztán sajátos munkakapcsolat alakult ki a fotográfus és a táncosok között.
Mindeközben hetente találkozik a fiatalokkal az általa vezetett debreceni Új Fotóműhelyben, az újkerti lakótelepi művelődési központban, ahol nyár elején külön tervez amatőrök számára: hogyan fényképezzenek üdülés közben.
Seres Géza tagadja, hogy a fény szolgálatában állt, s állítja: mint fotóművészt nem igazán érdeklik az emberek. Aktalbumát lapozgatva mosolyra késztet a fényérzékeny alkotónak ez a kijelentése…
