Békaperspektíva Debrecentől Hortobágyig
Békaperspektíva Debrecentől Hortobágyig, Áfra János
2009. április 06., DEOL
Az ember nélküli tér torzításai a Debreceni Egyetem főépületétől a Nagytemplomon át a Hortobágyi Csárda bejáratáig… és vissza; a hortobágyi messzeségbe szürkült, leégett vagy megrogyott építményektől a patinás épületek alkotta hullámzó kőtömbökig.
Utóbbiak egyszemű békaperspektívából, avagy a betondzsungel füvében heverő sörös dobozból kialakított camera obscurával. Debrecenből a Hortobágyra és vissza címmel nyílt tárlat a Mű-Terem Galériában Seres Géza fotóművész munkáiból.
A kiállítóteret a viszonylag kisméretű tematikusan összeforrt fényképek töltötték be, néhány valamivel nagyobb vászonra nyomtatott képpel kombinálva a keretezett munkákat. Közérthető, átlátható koncepció. A zsúfoltságérzetet az okozhatta, hogy a kiállítás anyaga az Épületek, építmények és romok Hortobágyon és a Másik Debrecen fotósorozat ötvözésével állt elő. A megnyitó előtt az első benyomásom az volt, hogy a művész minél többet szeretett volna megmutatni, emiatt kaphattak helyet az erős, egységes atmoszférájú alkotások mellett olyanok, amelyek néhol megbontják a falfelületek kompozícióit, s a figyelmet is megosztják. A megnyitón azután tovább fokozódott a zsúfoltságérzet, hisz a teret betöltötték a látogatók, akiket a magyar népi ének és dudaszó után Szentei Tamás köszöntött. A kulturális osztályvezető a Debreceni Önkormányzat díszoklevelével jutalmazta a hatvanéves, általa „aktivista művésznek” nevezett Seres Gézát, aki sokat tett azért, hogy a fényképészetet ne csak mint a valóságot leképző médiumot, hanem mint a világot átrendező, progresszív technikát ismerjük meg.
Fátyol Zoltán Csokonai-díjas festőművész később az alkotó pályáját ismertető, annak főbb állomásait értékelő beszéddel nyitotta meg a tárlatot. – Debrecen komoly fotós múltja ellenére a fotóművészet mindmáig nem nyerte el megillető helyét a városban – mondta az alkotó – pedig például az autodidaktaként nagy eredményeket elért Seres Géza (a Debreceni Új Fotóműhely alapító tagja, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja) munkássága jól fémjelzi a szakma helyi színvonalát. Külön figyelmet érdemel a tény, hogy a kiállító művész –, aki egyedüli debreceniként tagja az AFIAP Nemzetközi Fotóművész Szövetségnek is –, több nemzetközi versenyen is eredményesen szerepelt.
Seres Géza munkásságát áttekintve jól látszik, hogy nem pusztán dokumentálni próbálja az érzékelt környezetet, hanem azt mindig tovább is alkotja. A nemes és újszerű technikai megoldások egymásba való átjátszása foglalkoztatja. Korábbi land art munkáin a tájba „avatkozott” be, de Marokkó iszlám temetőinek motívumait is továbbgondolta már manipulált képein. Jelenlegi tárlata archaikus hatású, szépia képekből áll össze, melyek egyik fele békaperspektívából láttatja a város és a Hortobágy közismert építményeit (pl. Modem, Nagytemplom, Kilenclyukú híd). Az anyag merész és izgalmas képkivágásokkal, torzításokkal játszó része a camera obscura (sötét kamra) eljárásával készült, amely a digitális fotózás ellenpontjaként értéket nyerve, valódi reneszánszát éli az utóbbi időben.
A másik képcsoport argentotípiával és az olajnyomat nemes eljárásával jött létre. A tárlaton látottak nem csak a nemesnek tartott technikák újraalkalmazása miatt érdekesek, hanem mert esetenként kortárs technológiákkal is összekapcsolódnak. A lyukkamera által létrehozott képek digitális feljavítása sokat javíthat a képek végső minőségén, de más lehetőségeket is felkínál, amelyekkel a művész kreativitásától függően élhet. Seres Gézát mintha mindig is a kereszteződések érdekelték volna; most a nemes eljárások és az új vívmányok, a hagyományok megőrzése és teremtése kapcsolódott össze kiállítási anyagán. A következő években remélhetőleg újabb szintéziskísérletekkel lepi meg a kiállításaira látogatókat, immár hatvanadik életévén túl is.
(Seres Géza fotóművész tárlata április 24-ig látogatható a Mű-Terem Galériában.)
